Írói utószó × köszönetnyilvánítás

 Sziasztok!

Őszintén szólva magam sem hiszem el, hogy sikerült a blog végére érnem (habár a hiátusom elején megígértem mindenkinek, hogy visszatérek), de úgy látszik kellő motivációval minden lehetséges, még ha évekbe telik is. Emily-ék története egy olyan történet, aminek sokat köszönhetek mind a bloggeren, mind a magánéletemben, és bár bekezdéseket tudnék írni mindkettő aspektustól, a tradíciót követve, ezúttal sem tervezek túl érzelmes lenni az írói utószóban, hiszen a fejezetek elején rengeteg nyálas megjegyzést olvashatott tőlem az, aki nem csupán a fejezeteket pörgette át.

Tehát: köszönöm mindenkinek, aki eljutott idáig, még ha soha nem is hagyott maga után életjelent. ♡

Még egyszer, utoljára:

Millio puszi xx szerecsendio

Pár tény, amit lehet, hogy senki sem tudott:

• Hosszú ideig nem hittem, hogy tényleg vissza fogok térni bloggerre, nem azért, mert féltem, hogy már senki sem emlékszik a történetre (jelentem, ezt a hozzáállást már sikeresen kinőttem), hanem mert annyira hozzászoktam az angol történetek írásához, hogy nem bíztam benne, hogy képes leszek hozni a színvonalat.
• Jem karaktere a Jégmadárban PB-t váltott, ugyanis a Halálmadárban használt gif alapján nem tudtam kinyomozni, hogy ki volt az eredeti srác, és bár Chai Romruen-ről nincsenek fehér hajú képek az interneten, számomra ő állt a legközelebb Jemhez a blog megnyitásának idején.
• Ha újrakezdhetném a történetet, nagyobb hangsúlyt fektetnék Jem és Demona karaktereire, hogy tényleg az ő történetüknek érződjön a történet, ugyanis mostani fejjel már úgy gondolom, hogy az érzéseik egymás iránt túl gyorsan alakultak ki.
• A Tűzmadár történetében Caleb és Cecily között az első vázlataim alapján elcsattant volna egy csók, amikor a lány rájött, hogy sohasem lesz képes feltámasztani Gabrielt, de ezt utólag kivettem belőle, ugyanis irracionálisnak tűnt.
• A Jégmadár címe Demona hűvös természetére, a Tűzmadár címe a főnix madárra utal, hiszen Cecily nephil énje meghalt, majd boszorkánymesterként újjá született.
• Az Árnyvadászok történetének lett volna egy negyedik része, amit Viharmadárnak neveztem volna. A történet röviden az Árnyvadászok és a vámpírok háborújáról szólt volna (továbbá Lily és Will itt rendezték volna a kapcsolatukat).
• Ez a történetben eddig a pontig sosem volt kiemelve, hiszen a negyedik részben játszott volna nagyobb szerepet, de Chloe látó, akárcsak Sophie és Bridgette (ezért látott homályos foltokat, amikor megtámadták a lakását, nem pedig puszta sötétséget).
• A blogot eredetileg a szülinapomon zártam volna be, de képtelen vagyok az önkontrollra, szóval egy héttel hamarabb posztoltam az utolsó bejegyzéseket.

Pár hihetetlen adat:

• 37 bejegyzés (ezt a posztot is beleértve)
• 12. 400+ oldalmegjelenítés
• 106. 000+ leírt szó (a bónusz bejegyzés pedig 13. 600+ leírt szó)